Kedves SportosMamik!
Immáron megkezdődött a visszaszámlálás. 9 hét és a karomban tarthatom a gyermeket, akit 9 hónapig nevelgettem. Néha észre sem veszem, hogy velem van, máskor pedig kiköveteli magának a kizárólagos figyelmet. Ahogy nő a pocim, és ahogy gyülekeznek szép sorban a kiegészítők, egyre jobban elhiszem, hogy nemsokára velünk lesz.
Az utóbbi időben én is szembesültem a testem gyengeségeivel, amire bizony a várandósság felhívja a figyelmet, úgy is mondhatnám, hogy felerősíti. Ezért is hangsúlyozom mindig, hogy a várandósság tervezésekor készítsd fel a tested a majdani terhelésre. ( Ha gyengének érzed a hátizmaidat, erősítsd meg, ha hajlamos vagy a székrekedésre, vagy ennek majdnem egyenes következményére az aranyérre, akkor alakítsd át az étrended, rostban és folyadékban gazdag étrendet válassz, és még sorolhatnám.) Persze még így is adódhatnak kellemetlen "tünetek", de azért hogy érezd a kis ujjak kaparászását, a rúgásokat, és majdani ölelését, ezek a kis "kellemetlen" tünetek nem tűnnek olyan nagy "áldozatnak".
A sport most már legtöbbször kimerül nálam a sétában, ilyen szép ősszel még a természet is hívogat! :)
Néhány hete pedig felfedeztem magamnak a kismamajógát! Most is épp' onnan jövök! Teljesen más a másik oldalon ülni. Maga a mozgásforma felszabadít, ellazít és pont azokat az izmokat mozgatja és dolgoztatja meg, amik a babaváráshoz szükségesek. Nem csak relaxálunk az órán, vannak (igen)intenzív részei is, mert ahogy Nelli, az oktató, mondja, a szülés se lesz sétagalopp, így az arra való testi felkészülésnek is kihívást jelentőnek kell lennie. Másnap mindig garantált az izomláz.
A bő lére engedett bevezető után most lássuk milyen "csapdák" várnak az első gyermeküket váró tapasztalatlan kismamákra, mint rám is.
Javaslom, hogy válassz magadnak egy, vagy több kismama coach-ot a barátnőid közül. :-) Azért javaslom az egyet, mert ketten már szöges ellentétes nézeteket vallhatnak a vásárlással, gyerekneveléssel, várandóssággal kapcsolatban és csak még jobban összezavarhatnak. Nekem is van ilyen kedves hasonszőrű barátosném, aki mellettem van a két csík megjelenése óta és bármilyen kérdésem van, legyen az bármilyen bagatelnek tűnő is, ő készségesen válaszol. Két kis imádni való ördögfiókával az oldalán már sok mindenen átment és örömmel osztja meg a tapasztalatait.
Ő volt az, aki nagy precizitással összeállított nekem egy excel táblát, hogy mik azok, amik mindenképpen kellenek és felhívta a figyelmemet, mi azok, amik tök feleslegesek, mert bár szépen csillognak, zenélnek, fütyülnek, és cukik, semmi hasznát sem fogom venni.
Egy ilyen bombabiztos listával is sikerült besokkalnom. A cuki rózsaszín zoknicskák és rugik meg a popsitörlőmellszívócumi háromszögben állva úgy éreztem, nem bírom tovább.... Levegőt!
Akkor 3-4 napra eltűnt a fészekrakó ösztönöm és előjött a dac, hogy Jézus is egy pajtában született, állatok között, szalmán, mégis túlélte.
De aztán persze újra lenyugodtam, és most örömmel vetettem be magam ismét az áruházakba, hogy a habos-babos, cukiságok között úszkáljak. Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni egy édes bodynak, vagy egy olyan aprócska zokninak, mint a kisujjam. De persze légy' kemény, és őszinte magadhoz. Kell a huszadik vagy a huszonötödik belőle, amikor 2 hónap múlva már úgy is kinövi?
Menj listával a boltba, persze, nézelődj, csodáld meg a dolgokat, de gondolkodj reálisan. Biztos kell belőle annyi? Biztos kelleni fog neki a tizedik játék, amikor még csak foltokat lát az első időben?
Neki leginkább rád és Apára lesz szüksége, az ölelő, biztonságot nyújtó, szerető karjaitokat. Erről se feledkezzetek meg a nagy készülődésben!
