2015. március 6., péntek

Idő, idő, idő

Az idő rohan. Egyik szoptatás a másik után, egyik hét a másik után. Ez a 14 hét egy szempillantás volt. Nagyon oda kell figyelni, mire hagyok időt, a háztartás vezetése, a gyerek és mozgás mellett. Mert mozogni kell! Kényszer! Kényszerít a testem, mert ehhez van hozzászokva. Mert jó példát szeretnék mutatni, mert Petra szereti nézni ahogy mozgok. 

Igértem, hogy készítek egy 20 perces klasszikus aerobik videót nektek. Végre megcsináltam! :) mert 20 perc mindenki életébe belefér. Nem lesz tőle 2 nap múlva karcsú derekad, feszes feneked, de a közérzeted jobb lesz, kicsit kiszakadsz a kakis pelenkák, mosás, takarítás háromszögből, hogy utána újult erővel térhes vissza. 

Gyere! Csináljuk! :)

2015. január 16., péntek

Szoftverfrissítés Nő 10.0-ról Anya 1.0-ra és Anya 1.1-re

 Kedves SportosMamik!


S lőn a csecsemő, aki az idő múlásával a nagybetűs NŐvé cseperedik. Àtesik mindenféle fejlődési szakaszon, és széthagyott cipőkön... Mindenkinél máshogy zajlik, de most, mint mindig magamból indulok ki. Nővé válni egy igen hosszú folyamat, sok-sok program, segédprogram töltődik be, mire addig frissül, hogy egyszercsak felvillan egy kiegészítő program igény, az Anya 1.0.  A  Nő 10.0 is lefoglalja az agykapacitás csaknem 100%-át ám az Anya 1.0 olyan program, mely először 1byte-ot foglal el, majd amikor telepítésre kerül, hirtelen átveszi az irányítást a Nő 10.0-tól és amint megjelenik az a bizonyos két csík, uralomra tör. Az agy a hirtelen megindult byte áramlástól túlpörög, ebből lesznek az átpityergett filmek és a reggeli emélygés, mely egész nap eltarthat.

Anya 1.0 és Nő 10.0 együtt pörög, de mivel Anya 1.0 a vártnál erősebb, Nő 10.0 végül átadni kényszerül az irányítást, de nem törlődik, csak nagyvonalúan a háttérben marad.  

Anya 1.0 jó esetben 9 hónapig, nem túl ideális esetben 34 hétig rendületlenül pörög, majd egyszercsak egy jól irányzott magzatvíz csorgás után megjön rá az upgrade és jön az Anya 1.1 tanuló verzió. Ha eddig nem volt eléggé káoszos az Anya 1.0 file szerkezete, na ezután teljesen felborul. Új design, bár felhasználóbarát, mégis minden ikon máshol van, másmilyen színű és formájú is. A felhasználó hirtelen nem találja a helyét, próbál egyensúlyban maradni, de Anya 1.1 még brutálisabb, mint 1.0. A byte-ok már nemcsak hogy áramlanak, de gátat szakítanak és visznek mindent. A felhasználó pedig próbálja terelgetni, de hiába. Ilyenkor felbukkanhatnak a virusos file-ok, mint a kétely, (jó program vagyok-e) a túlzott féltés, esetleg a nemvagyokarégileszekemég kémprogram.

A káoszba Baba 1.0 rak rendet, nem mással, mint azzal, hogy a szemedbe néz, és elmosolyodik! És ekkor az őskáoszból csend lesz és innentől kezdve telepítesz egy vírusírtót és minden vírust kiírtasz, mert ha a baba mosolyog, valamit mégiscsak jól csinálsz.


Sok-sok mosolyt kívánok mindenkinek❤️❤️❤️

2014. december 27., szombat

Petra vagyok, hívónevem GiziManci

Kedves Nénik és Bácsik!

A nevem Petra de sokan úgy ismertek, hogy Királylány, Gizi vagy Manci, de voltam már Törpilla, és Nyuszifül is, és bármi, ami Anyának eszébe jut. Apropó Anya!  Épp' alszik, az esti etetős party-k hosszúra sikerültek. De aki éjszaka nagylegény.... Ja, nem is Ő volt a party lelke, hanem én, őt csak meghívtam, hogy csatlakozzon, mert tudom mekkora partyarc. :)


Amúgy egészen jól telnek a napjaim. Amikor Anya épp nem akarja levágni az ujjam körömvágás címszóval, vagy nem ejti rám a telefont, miközben éjjel be akarja kapcsolni a lámpàját, hogy lásson, de közben elalszik... Nem unatkozom, maradjunk ennyiben. Kész csoda, hogy komolyabb sérülés nélkül megértem az első hónapomat. :)

Persze azért engem sem kell félteni. Anya reflexeit fejlesztem, miközben cseréli a pelust, néha eleresztek egy-egy pukit, néha társaság kiséretében, és figyelem, mit reagál rá. De fejlődik, és néha már gyorsabb, mint én, mert nincs pokerarcom, és még nem tudom leplezni a szándékom, de már gyúrok rá. De a pisivel mindig meg tudom lepni. ;)

Amúgy egy szavuk nem lehet rám. Eszek, alszok, kakilok és csak akkor sírok, ha éhes vagyok és Anya még tököl az etetés előkészületeivel.

Az első hónapom számokban:
1) Visszanyertem a születési súlyom, és mèg 1 kg-ot híztam is, így most 3,5 kg vagyok

2) Eddig közel 200szor cserèlt Anya pelust

3) elhasználtunk 6 csomag popsitörlőt és elfogyott egy fél nagy tubus Sudo krém

4) Olyan gyorsan növök, hogy egy rugit már majdnem kinőttem. :) ( eddig mindben elvesztem)

Legjobban a mellkason szeretek aludni, Apa és Anya legnagyobb örömére. Reggelente amíg Anya bebútol én Apa mellett vagy Apán csinálom ugyanezt. Ilyenkor mindig megkapom, hogy "Olyan vagy, mint az Anyád. :) 

Így telnek hát napjaink, de most mennem kell, mert Anya ébredezik... Sziasztok!!! :)



2014. december 11., csütörtök

Megszületett a Királylány! II. rész

Maga a szülés élmény csodálatos volt. Persze nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de igazi csodaként èltem meg.
Ott feküdtem a szülőágyon, egyik kezemet az újdonsült Apa fogta, aki büszke és meghatott volt egyszerre, másikkal pedig a babát próbálom simogatni, az érzés furcsa, már-már hihetetlen, nem sír, csak nyöszörög először. Ott van a mellkasomon, nem tudom meddig, néhány pillanatnak tünt csupán. Majd szóltak, hogy el kell vinniük, mivel koraszülött, vizsgálatok állnak előtte. Apa vele ment, én pedig maradtam, hogy az ilyenkor szokásos rutint megcsináljàk. Miután kész lettem, elvittek a megfigyelőbe, hogy megnézzem Petrát. Inkubátorban volt, vért vettek tőle és mivel ingadozott a cukra infuzióra kötötték.
Megszámoltam az ujjait, mind mind megvan. :)
A köldökzsinór rátekeredett a nyakára, amitől picit lila volt a feje, de megnyugtattak, hogy minden rendben van. 
Aznap este megfigyelésre bent tartották az inkubátorban. Nèlküle aludtam, azaz próbáltam. Cikáztak a gondolatok a fejemben, boldogság, félelem, aggódás és sírás felváltva jöttek. 
Másnap végre meghozták nekem ŐT, és elindult a 4 napos korházi létünk, mivel megfigyelések és vizsgálatok sora várt rá. 
Szépen rendbejött a cukra, hála annak hogy beindult a tejelválasztás és tudtam etetni.

Minden vizsgálattal egyre közelebb kerültünk a hazamenetelhez. Szerencsére mindent rendben talàltak nála, picit ugyan besárgult, de néhány alkalom szolizás (így hívtam a kékfényes kezelést) után kezdett halványodni. 
Elérkezett a kedd, amikor is az utolsó, szemészeti, vizsgálat után megkaptuk az "elbocsátó szép üzenetet" és hazajöhettünk. 
Ezúton is köszönöm a Fejér Megyei Kórház Szülészeti osztály minden dolgozójának a kedvességet és a profizmust. Külön köszönet és hála Bozsa Anikó szülésznőmnek és Rubliczky Főorvos Úrnak. 
Tudtam végig, hogy jó kezekben vagyunk! ❤️❤️❤️❤️





2014. december 4., csütörtök

Megszületett a Királylány I. rész

 November 27-et írtunk. (Épp egy hete) Egy átlagos nap átlagosnak tűnő reggelén felkeltem, hogy a napi rendes adag kávémat és reggelimet elfogyasztva elindítsam a napomat. 
Előző este filmnézés közben elaludtam és  hajnali 3 körül ébredtem fel. Álmosan zuhanyozni készültem, amikor is éreztem, hogy valami végigcsorog a lábamon. Hm... Nem volt sok, de érezhető volt. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki,nem kísérte fájdalom, de az előzményeket figyelembe véve összekészítettem a magam és a gyerek cuccát is, biztos, ami biztos alapon. Ezután lefeküdtem és aludtam tovább.
Elérkezett a már említett reggel. Ismét éreztem, hogy szivárog valami és nem voltam rest, felhívtam a szülésznőmet, Anikót, hogy mit tegyek.
-Pakolj össze és gyere be 8:00-ra. -hangzott a válasz. 
Ott is voltam, átöltöztem és bekerültem a megfigyelőbe. Az első vizsgálat során semmi burokrepedésre utaló jelet nem találtak, igy egy magnézium infuzio és nst kiséretében megfigyeltek, ugyanis jósló fájásaim már voltak. A babuc jól volt, én is, így nem aggódtam. Folyton azt mondogattam neki, hogy még bent kell maradnia, hiszen még csak a 34. héten jártunk. Egyszercsak megelégelte, rúgott egyet, hogy őneki ne mondjam meg mi legyen, mire újabb adag magzatvíz távozott és egyre erősödtek a fájások. Újabb vizsgálat következett, melynek eredménye: SZÜLÜNK!!!! A Kedves nem volt a városban, gyors telefon, hogy nincs visszaút, jobb, ha sietve visszajön. A dokim sem volt a városban, őt is értesítették. Ez volt kb. 3 órakkor. Szerencsére gyorsan tágultam, és pikk-pakk a szülőszobában találtam magam. Egyre erősödtek és sűrűsődtek a fájások, közben megjött a Kedves is, aki lelkileg támogatott, beszélt hozzám és szerencsére nem énekelt. :) Következő àllomás a szülőágy volt, addig àllva vajúdtam, az esett jól. Arra még tisztán emlékszem, hogy bejött a dokim, de utána homályos minden, annak ellenére, hogy semmilyen fájdalomcsillapító, bódító dolgot nem kértem. Néha felréved a Kedves arca, és kék szemei, meg az is hogy mond valamit, de semmi egyéb. A doki hangját hallottam, és ahogy tanultuk jógán a légzésemre koncentráltam. Az utolsó szakaszban kiküldtem a Kedvest. Egy nyomás, egy sikítás és már a hasamon is volt a Királylány. A Kedves visszajött, megfogta a kezem, és rám nézett, láttam, hogy könnybe làbad a szeme: Kislány!....folytatás következik ;)



2014. november 20., csütörtök

Mese a királylányról és az óperenciás tengeren túlról


Kedves SportosMamik

Nem így képzeltem el a szülőszoba látogatást. A fejemben egy nyugodt és rácsodàlkozós, ámulós kép volt, amint a színes szülőszobákat járom végig, gondolatban kivàlasztom, melyik is tetszik a legjobban és drukkolok, hogy majd jónéhány hét múlva abba kerüljek.

De az élet nagy rendező és az idill helyett megkaptam a valóságot...

Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer valamikor 3 nappal ezelőtt a kórházban, hogy az aktuális terhességi kornak megfelelően vért levegyék tőlem és ellenőrizzék, minden rendben van -e. 
De bizony mire odaértem, éreztem, hogy valami nem jó. Görcsöltem és keményedett a hasam, és így a vérvétel után felmentem a szülészeti ambulanciára. A vizsgálat során kiderült, hogy igencsak jót tettem azzal, hogy öreganyámnak szólítottam őket,mert megrövidült méhszájjal álltunk szemben, és beindulni készülő szüléssel. Több se kellett a dokinak, felpateroltak a mézeskalács házba (szülèszeti megfigyelőbe),ahol rögtön kaptam cukorkát ( magnézium infúziót) és mindenféle jót, és rámkötöttek egy monitort, hogy lássák minden rendben van-a királylánnyal. 2 adag infuziót követően megváltozott a Királylány álláspontja és mivel megnyugodni látszott én is jobb idegállapotba kerültem.
Kaptunk még némi tüdődoppingoló injekciót is, ha netán mégsem tudna a fenekén ülni, akkor se legyen gond a tüdejével. 

Miután megnyugodtunk, átkerültünk az óperenciás tengeren túlra, oda, ahol a kurta farkú malac túr, azaz a szülészeti osztályra. Itt nagyon gondos, segítő, szakavatott és kedves kezek serte-pertéltek és gondosan őrizték a bent lévők egészségét! 

Mint utóbb kiderült, igencsak teltház volt, ugyanis megérkezett a két napos kettős fronthatás, ami bizony okozott némi galibát és fennforgást a hasonszőrű, várandós társaimnál.

Két tüdőérlelő injekció és 48 óra megfigyelés után a királylány jól volt és én, mint hűséges paripája is, így a nagyra becsült dokik úgy látták jónak, ha hazaengednek és a jól megszokott hazai környezetben nyomom tovább az ágyat. A kisdobos dobpergés közepedte szigorú pihenést és ágynyugalmat hírdetett. Aki ez ellen vét, fejét veszik, de az biztos, hogy visszakerül a kórházba. 

Szóval így jártuk mi meg a sárga köves utat, voltunk Óznál, de visszataláltunk a hátrahagyott morzsák alapján. :)

Ha a Királylány kibújt volna az én mesém is tovább tartott volna. De mivel még itt spárgázik és tàncol a pocimban, a legnagyobb nyugalomban, ezért itt a vége, fuss el véle. 

Ezúton is köszönök MINDENT, az orvosomnak, a szülésznőmnek és minden, a szülészeten dolgozó orvosnak, nővérnek a gyors és szakavatott segítséget, odaadó munkájukat!!!! 
<3

Viszont miután ez az ítélet született így sajnos kénytelenek vagytok mostantól csak az írott szavaimat inni, sajnos a Királylány érkezéséig már nem csinálok több videót. Szívesen adok tanácsot, de csakis írásban. Nézegessétek az eddig elkészült videókat, lehet belőlük bőven ihletet meríteni! :)


2014. november 9., vasárnap

III. trimeszter - mellbőség 100 önbizalom 10

Kedves SportosMamik!



Az idő nagyon gyorsan szalad. Eljött a 32. hét. Átléptem a bűvös 100 centit, mind mellbőségben, mind haskörfogatban. A babóca szépen fejlődik, már érzem, ahogy csuklik, érzem, ahogy a bordáimat számolja, ahogy a könyökét vagy épp a kis kezét a hasfalamnak szorítja. Sokat rugdos, ficánkol, egy csodálatos, eleven kis emberke.

Furcsa dolog ez az emberi agy.  Tudom, hogy egy kis élet fejlődik bennem, tudom, hogy nem azért nagy a hasam, mert elhíztam, de mégis képződött bennem egy kis önbizalom hiány. Vajon tetszem így a Kedvesnek, vajon ugyanolyan vonzónak talál, mint néhány hónappal ezelőtt? Persze büszkén simítom minden egyes alkalommal végig a hasam, és Ő is, mert egyébként szeretem és olyan jó látni, hogy hétről hétre növekszik a baba. Valóban csodaként élem meg ezt az időszakot, de mégis úgy érzem, hogy egy kisgömböc vagyok, aki eszik, alszik és hízik. :)


Nektek volt ilyen érzésetek? Mi az, amivel kompenzálni lehet? Én megtaláltam és borzasztóan boldog vagyok, hogy megtettem, mert végre láttam magam kívülről. Láttam az arcomon a boldogságot, a büszkeséget és azt, hogy még mindig én vagyok, még mindig NŐ vagyok, nem csak egy "hordozórakéta". Ugyanis elmentem egy fotózásra. Kiss Laca, aki szerintem Fehérvár legjobb fotósa, csinált rólam egy fotósorozatot. 10 éve ismerjük egymást, nagyon jó barátom, tisztelem, becsülöm és felnézek a munkájára. Ő mutatta meg nekem, hogy igenis még bennem van a Nő. A Kedves is elhalmoz bókokkal, de ha az ember ezt belülről nem érzi, akkor hiába mondják neki, jól esik persze, de mintha egy kiszáradt kútba öntenél egy vödör vizet... magába szívja, de nem elég.

Belülről kell érezni, hogy szép vagy, el kell fogadni magad, érezni, hogy nem változtál, csak egy csodálatos, új élet fejlődik benned, ami bizony áldozatokkal jár, de a jó dolgokért meg kell küzdeni, és amikor először csuklik, és rugdos és kaparászik és hallod a szívverését, akkor tudod, hogy igen, ez bármit megér.

Nekem az a fotózás adta vissza az önbizalmamat. Ha te is úgy érzed, hogy kezd az önbizalmad alábbhagyni, keresd meg, mi az ami visszahozhatja. Egy új ruha, amiben vonzónak érzed magad? Egy könyv, ami segít megvilágítani a dolgokat? Beszélgess a pároddal erről, beszéljetek meg mindent, mi az ami bánt, mi az ami visszabillentheti az önbizalmad! Ne feledd, nem vagy egyedül!

Addig is itt van néhány trükk, amitől újra azt érzed, hogy nő vagy, és nem egy nagy pocak. :-) 

1) Csináltass új frizurát.
 Egy új forma, egy új szín, sokat segít, felfrissülsz tőle. Ne feledd, hogy a szülés után nemigen lesz időd ilyen "csacskaságokra" :-)  így olyan fazont válassz, ami ha egy kicsit nő is, még ugyanolyan formatartó lesz.

2) Ugyanez vonatkozik a körmökre. 
Ha nem is műkörmök, de egy szakavatott kéz pillanatok alatt rendbe tudja hozni a körmeidet, így ápolt és egészséges lesz. 

3) Mozogj, sétálj!
 A mozgás endorfint szabadít fel, azaz boldogsághormont. Meglátod, milyen üdítő érzés az, hogy a pocak és a súly ellenére, még mindig képes vagy teljesítményt elérni. Esetleg jobb voltál a tegnapi sétádnál, többet mentél, gyorsabban tetted meg a távot. Mindig csak annyit mozogj, amennyi jól esik! 

4) Masszázs
  Létezik kifejezetten várandósoknak masszázs. A többletsúly miatt megdolgoztatott izmoknak nagyon jól esik a masszázs. Felfrissülve mindjárt másképp látod a világot. :-)

5) Töltsetek minél több időt kettesben a pároddal
Használjátok ki az alkalmat, hogy még csak ketten vagytok. Menjetek el vacsorázni, beszélgessetek nagyokat, éjszakába nyúlóan, ne hagyd, hogy a mindennapok elsodorjanak tőle. Masszírozzátok meg egymást, mindkettőtöknek szüksége van a másik figyelmére, gondoskodására, szeretetére.

6) Táncolj!
A tánc minden gondot és rosszkedvet elűz! Tedd be a kedvenc számod és rázd meg BABY!!!! :-)


Bármibe fogsz is, leld örömödet benne. Ne hagyd, hogy a negatív érzelmek uraljanak. Ez életed egyik legcsodálatosabb időszaka. Élvezd ki! Itt és most. Ne holnap vagy holnapután!