Petra vagyok, hívónevem GiziManci

Kedves Nénik és Bácsik!

A nevem Petra de sokan úgy ismertek, hogy Királylány, Gizi vagy Manci, de voltam már Törpilla, és Nyuszifül is, és bármi, ami Anyának eszébe jut. Apropó Anya!  Épp' alszik, az esti etetős party-k hosszúra sikerültek. De aki éjszaka nagylegény.... Ja, nem is Ő volt a party lelke, hanem én, őt csak meghívtam, hogy csatlakozzon, mert tudom mekkora partyarc. :)

Amúgy egészen jól telnek a napjaim. Amikor Anya épp nem akarja levágni az ujjam körömvágás címszóval, vagy nem ejti rám a telefont, miközben éjjel be akarja kapcsolni a lámpàját, hogy lásson, de közben elalszik... Nem unatkozom, maradjunk ennyiben. Kész csoda, hogy komolyabb sérülés nélkül megértem az első hónapomat. :)

Persze azért engem sem kell félteni. Anya reflexeit fejlesztem, miközben cseréli a pelust, néha eleresztek egy-egy pukit, néha társaság kiséretében, és figyelem, mit reagál rá. De fejlődik, és néha már gyorsabb, mint én, mert nincs pokerarcom, és még nem tudom leplezni a szándékom, de már gyúrok rá. De a pisivel mindig meg tudom lepni. ;)

Amúgy egy szavuk nem lehet rám. Eszek, alszok, kakilok és csak akkor sírok, ha éhes vagyok és Anya még tököl az etetés előkészületeivel.

Az első hónapom számokban:

1) Visszanyertem a születési súlyom, és mèg 1 kg-ot híztam is, így most 3,5 kg vagyok

2) Eddig közel 200szor cserèlt Anya pelust

3) elhasználtunk 6 csomag popsitörlőt és elfogyott egy fél nagy tubus Sudo krém

4) Olyan gyorsan növök, hogy egy rugit már majdnem kinőttem. :) ( eddig mindben elvesztem)

Legjobban a mellkason szeretek aludni, Apa és Anya legnagyobb örömére. Reggelente amíg Anya bebútol én Apa mellett vagy Apán csinálom ugyanezt. Ilyenkor mindig megkapom, hogy "Olyan vagy, mint az Anyád. :) 

Így telnek hát napjaink, de most mennem kell, mert Anya ébredezik... Sziasztok!!! :)

Megszületett a Királylány! II. rész

Maga a szülés élmény csodálatos volt. Persze nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de igazi csodaként èltem meg.

Ott feküdtem a szülőágyon, egyik kezemet az újdonsült Apa fogta, aki büszke és meghatott volt egyszerre, másikkal pedig a babát próbálom simogatni, az érzés furcsa, már-már hihetetlen, nem sír, csak nyöszörög először. Ott van a mellkasomon, nem tudom meddig, néhány pillanatnak tünt csupán. Majd szóltak, hogy el kell vinniük, mivel koraszülött, vizsgálatok állnak előtte. Apa vele ment, én pedig maradtam, hogy az ilyenkor szokásos rutint megcsináljàk. Miután kész lettem, elvittek a megfigyelőbe, hogy megnézzem Petrát. Inkubátorban volt, vért vettek tőle és mivel ingadozott a cukra infuzióra kötötték.

Megszámoltam az ujjait, mind mind megvan. :)

A köldökzsinór rátekeredett a nyakára, amitől picit lila volt a feje, de megnyugtattak, hogy minden rendben van. 

Aznap este megfigyelésre bent tartották az inkubátorban. Nèlküle aludtam, azaz próbáltam. Cikáztak a gondolatok a fejemben, boldogság, félelem, aggódás és sírás felváltva jöttek. 

Másnap végre meghozták nekem ŐT, és elindult a 4 napos korházi létünk, mivel megfigyelések és vizsgálatok sora várt rá. 

Szépen rendbejött a cukra, hála annak hogy beindult a tejelválasztás és tudtam etetni.

Minden vizsgálattal egyre közelebb kerültünk a hazamenetelhez. Szerencsére mindent rendben talàltak nála, picit ugyan besárgult, de néhány alkalom szolizás (így hívtam a kékfényes kezelést) után kezdett halványodni. 

Elérkezett a kedd, amikor is az utolsó, szemészeti, vizsgálat után megkaptuk az "elbocsátó szép üzenetet" és hazajöhettünk. 

Ezúton is köszönöm a Fejér Megyei Kórház Szülészeti osztály minden dolgozójának a kedvességet és a profizmust. Külön köszönet és hála Bozsa Anikó szülésznőmnek és Rubliczky Főorvos Úrnak. 

Tudtam végig, hogy jó kezekben vagyunk! ❤️❤️❤️❤️

Megszületett a Királylány I. rész

 November 27-et írtunk. (Épp egy hete) Egy átlagos nap átlagosnak tűnő reggelén felkeltem, hogy a napi rendes adag kávémat és reggelimet elfogyasztva elindítsam a napomat. 

Előző este filmnézés közben elaludtam és  hajnali 3 körül ébredtem fel. Álmosan zuhanyozni készültem, amikor is éreztem, hogy valami végigcsorog a lábamon. Hm... Nem volt sok, de érezhető volt. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki,nem kísérte fájdalom, de az előzményeket figyelembe véve összekészítettem a magam és a gyerek cuccát is, biztos, ami biztos alapon. Ezután lefeküdtem és aludtam tovább.

Elérkezett a már említett reggel. Ismét éreztem, hogy szivárog valami és nem voltam rest, felhívtam a szülésznőmet, Anikót, hogy mit tegyek.

-Pakolj össze és gyere be 8:00-ra. -hangzott a válasz. 

Ott is voltam, átöltöztem és bekerültem a megfigyelőbe. Az első vizsgálat során semmi burokrepedésre utaló jelet nem találtak, igy egy magnézium infuzio és nst kiséretében megfigyeltek, ugyanis jósló fájásaim már voltak. A babuc jól volt, én is, így nem aggódtam. Folyton azt mondogattam neki, hogy még bent kell maradnia, hiszen még csak a 34. héten jártunk. Egyszercsak megelégelte, rúgott egyet, hogy őneki ne mondjam meg mi legyen, mire újabb adag magzatvíz távozott és egyre erősödtek a fájások. Újabb vizsgálat következett, melynek eredménye: SZÜLÜNK!!!! A Kedves nem volt a városban, gyors telefon, hogy nincs visszaút, jobb, ha sietve visszajön. A dokim sem volt a városban, őt is értesítették. Ez volt kb. 3 órakkor. Szerencsére gyorsan tágultam, és pikk-pakk a szülőszobában találtam magam. Egyre erősödtek és sűrűsődtek a fájások, közben megjött a Kedves is, aki lelkileg támogatott, beszélt hozzám és szerencsére nem énekelt. :) Következő àllomás a szülőágy volt, addig àllva vajúdtam, az esett jól. Arra még tisztán emlékszem, hogy bejött a dokim, de utána homályos minden, annak ellenére, hogy semmilyen fájdalomcsillapító, bódító dolgot nem kértem. Néha felréved a Kedves arca, és kék szemei, meg az is hogy mond valamit, de semmi egyéb. A doki hangját hallottam, és ahogy tanultuk jógán a légzésemre koncentráltam. Az utolsó szakaszban kiküldtem a Kedvest. Egy nyomás, egy sikítás és már a hasamon is volt a Királylány. A Kedves visszajött, megfogta a kezem, és rám nézett, láttam, hogy könnybe làbad a szeme: Kislány!....folytatás következik ;)