Megszületett a Királylány I. rész

 November 27-et írtunk. (Épp egy hete) Egy átlagos nap átlagosnak tűnő reggelén felkeltem, hogy a napi rendes adag kávémat és reggelimet elfogyasztva elindítsam a napomat. 

Előző este filmnézés közben elaludtam és  hajnali 3 körül ébredtem fel. Álmosan zuhanyozni készültem, amikor is éreztem, hogy valami végigcsorog a lábamon. Hm... Nem volt sok, de érezhető volt. Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki,nem kísérte fájdalom, de az előzményeket figyelembe véve összekészítettem a magam és a gyerek cuccát is, biztos, ami biztos alapon. Ezután lefeküdtem és aludtam tovább.

Elérkezett a már említett reggel. Ismét éreztem, hogy szivárog valami és nem voltam rest, felhívtam a szülésznőmet, Anikót, hogy mit tegyek.

-Pakolj össze és gyere be 8:00-ra. -hangzott a válasz. 

Ott is voltam, átöltöztem és bekerültem a megfigyelőbe. Az első vizsgálat során semmi burokrepedésre utaló jelet nem találtak, igy egy magnézium infuzio és nst kiséretében megfigyeltek, ugyanis jósló fájásaim már voltak. A babuc jól volt, én is, így nem aggódtam. Folyton azt mondogattam neki, hogy még bent kell maradnia, hiszen még csak a 34. héten jártunk. Egyszercsak megelégelte, rúgott egyet, hogy őneki ne mondjam meg mi legyen, mire újabb adag magzatvíz távozott és egyre erősödtek a fájások. Újabb vizsgálat következett, melynek eredménye: SZÜLÜNK!!!! A Kedves nem volt a városban, gyors telefon, hogy nincs visszaút, jobb, ha sietve visszajön. A dokim sem volt a városban, őt is értesítették. Ez volt kb. 3 órakkor. Szerencsére gyorsan tágultam, és pikk-pakk a szülőszobában találtam magam. Egyre erősödtek és sűrűsődtek a fájások, közben megjött a Kedves is, aki lelkileg támogatott, beszélt hozzám és szerencsére nem énekelt. :) Következő àllomás a szülőágy volt, addig àllva vajúdtam, az esett jól. Arra még tisztán emlékszem, hogy bejött a dokim, de utána homályos minden, annak ellenére, hogy semmilyen fájdalomcsillapító, bódító dolgot nem kértem. Néha felréved a Kedves arca, és kék szemei, meg az is hogy mond valamit, de semmi egyéb. A doki hangját hallottam, és ahogy tanultuk jógán a légzésemre koncentráltam. Az utolsó szakaszban kiküldtem a Kedvest. Egy nyomás, egy sikítás és már a hasamon is volt a Királylány. A Kedves visszajött, megfogta a kezem, és rám nézett, láttam, hogy könnybe làbad a szeme: Kislány!....folytatás következik ;)