Nem így képzeltem el a szülőszoba látogatást. A fejemben egy nyugodt és rácsodàlkozós, ámulós kép volt, amint a színes szülőszobákat járom végig, gondolatban kivàlasztom, melyik is tetszik a legjobban és drukkolok, hogy majd jónéhány hét múlva abba kerüljek.
De az élet nagy rendező és az idill helyett megkaptam a valóságot...
Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer valamikor 3 nappal ezelőtt a kórházban, hogy az aktuális terhességi kornak megfelelően vért levegyék tőlem és ellenőrizzék, minden rendben van -e.
De bizony mire odaértem, éreztem, hogy valami nem jó. Görcsöltem és keményedett a hasam, és így a vérvétel után felmentem a szülészeti ambulanciára. A vizsgálat során kiderült, hogy igencsak jót tettem azzal, hogy öreganyámnak szólítottam őket,mert megrövidült méhszájjal álltunk szemben, és beindulni készülő szüléssel. Több se kellett a dokinak, felpateroltak a mézeskalács házba (szülèszeti megfigyelőbe),ahol rögtön kaptam cukorkát ( magnézium infúziót) és mindenféle jót, és rámkötöttek egy monitort, hogy lássák minden rendben van-a királylánnyal. 2 adag infuziót követően megváltozott a Királylány álláspontja és mivel megnyugodni látszott én is jobb idegállapotba kerültem.
Kaptunk még némi tüdődoppingoló injekciót is, ha netán mégsem tudna a fenekén ülni, akkor se legyen gond a tüdejével.
Miután megnyugodtunk, átkerültünk az óperenciás tengeren túlra, oda, ahol a kurta farkú malac túr, azaz a szülészeti osztályra. Itt nagyon gondos, segítő, szakavatott és kedves kezek serte-pertéltek és gondosan őrizték a bent lévők egészségét!
Mint utóbb kiderült, igencsak teltház volt, ugyanis megérkezett a két napos kettős fronthatás, ami bizony okozott némi galibát és fennforgást a hasonszőrű, várandós társaimnál.
Két tüdőérlelő injekció és 48 óra megfigyelés után a királylány jól volt és én, mint hűséges paripája is, így a nagyra becsült dokik úgy látták jónak, ha hazaengednek és a jól megszokott hazai környezetben nyomom tovább az ágyat. A kisdobos dobpergés közepedte szigorú pihenést és ágynyugalmat hírdetett. Aki ez ellen vét, fejét veszik, de az biztos, hogy visszakerül a kórházba.
Szóval így jártuk mi meg a sárga köves utat, voltunk Óznál, de visszataláltunk a hátrahagyott morzsák alapján. :)
Ha a Királylány kibújt volna az én mesém is tovább tartott volna. De mivel még itt spárgázik és tàncol a pocimban, a legnagyobb nyugalomban, ezért itt a vége, fuss el véle.
Ezúton is köszönök MINDENT, az orvosomnak, a szülésznőmnek és minden, a szülészeten dolgozó orvosnak, nővérnek a gyors és szakavatott segítséget, odaadó munkájukat!!!!
<3
Viszont miután ez az ítélet született így sajnos kénytelenek vagytok mostantól csak az írott szavaimat inni, sajnos a Királylány érkezéséig már nem csinálok több videót. Szívesen adok tanácsot, de csakis írásban. Nézegessétek az eddig elkészült videókat, lehet belőlük bőven ihletet meríteni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése