Terheléses vércukor vizsgálat

Kedves SportosMamik! 


Ti elmentetek, vagy el fogtok menni a 24. hét körül esedékes terheléses vércukorszínt mérésre?

Mint már említettem az előző bejegyzésemben, én az az utána nézős fajta vagyok, és egyébként meg több, a közösségi oldalon szervezett kismamás fórum tagja is. Több helyen is sajnálattal olvastam, hogy felmerült a kérdés, hogy érdemes-e elmenni erre a vizsgálatra, feltétlenül kötelező-e.

Azért gondoltam, hogy billentyűzetet ragadok, mert Anyukámmal is beszéltem ma. Elújságoltam neki, hogy milyen kellemetlen volt, mert tényleg az volt... a vérvétellel semmi bajom.. na de ami utána jött.. meginni 2 dl vízben 75gr cukrot, majd várni 2 órát, és újra vérvétel. A szirup megivása után 10 perccel sokkot kapott a szervezetem, nem értette, hogy mi ez és rövid úton meg is szabadult tőle.. majd utána még jó 3/4 óráig szédelegtem... de utána kitisztult a kép.

Szóval igen, nem egy kellemes érzés, de nem mindenkinek reagál így a szervezete, az enyém ennyire nem szerette. Erre persze Anyukám, ahogy szokott, bestresszelt. " Manapság túlmisztifikálják a terhességet, mindenféle szenvedésnek kiteszik a kismamákat... stb...bezzeg, amikor ő volt fiatal...

Na igen... Az 32 évvel ezelőtt volt... akkor valóban nem volt ennyi vizsgálat. De azóta felnőtt az első "szabad" generáció. Mi vagyunk az első olyan generáció, akik akkor voltak fiatalok, gyerekek, amikor megnyíltak a határok, amikor már egyre több mindent lehetett kapni, és a szülők is és mi is éltünk a lehetőséggel, és a mai napig élünk vele. Karnyújtásnyira vannak a gyorséttermek, minden sarkon van egy pékség, az áruházak tele vannak gyorsfagyasztott élelmiszerekkel, csokival, cukorkával. Ez abban az időben nem annyira volt jellemző. Elkényelmesedünk, és úgy is maradtunk. Legyen minden gyors, kapjunk meg mindent azonnal.

30 év alatt átalakult az étkezésünk, sokkal több finomított cukrot, sót eszünk, mint akkor ettek. Ehhez az emberi szervezet nem tudott ilyen gyorsan hozzászokni. Ehhez még hozzájött az, hogy sokkal kevesebbet is mozgunk. Sajnos népbetegség a cukorbetegség, szív és érrendszeri bántalmakkal küzdünk, elhízottak vagyunk. Egy tanulmány szerint 2036-ra Amerika lakosságából minden 3.ember a cukorbetegség valamely típusával kell, hogy együtt éljen. Akkor lesz a gyerekem 21 éves. Persze, lehet mondani, hogy az Amerika. Mégis amerikai gyorsétterembe jársz, amerikai kv-t és amerikai üdítőt iszol. Szóval mi is a különbség?

Nem gondolom, hogy túlaggódom a várandósságomat. Nem gondolom, hogy minden héten vérvételre és ultrahangra kell járni. De azt tudom, hogy most alapozom meg az ő életét. Tőlem függ, hogy rendesen, kielégítően, változatosan eszem-e, (ez nem azt jelenti, hogy diétázni kell, és salátát salátával kell enni, mert én mindent eszem, ugyanúgy szerepel az ételek között a  kacsazsíros kenyér  hagymával, finomított pékáru, mint a zöldség, gyümölcs, magvak, olajok.) vagy beérem a "2 ember helyett eszem" elvvel és tömöm magamba azt, amit éppen találok.

Tartozom annyival a gyerekemnek, hogyha van egy olyan lehetőség, hogy megméressem a cukorszintemet, akkor élek vele. Mert ha kiderül, annak ellenére is magas a cukrom, hogy változatosan táplálkozom, akkor az igenis derüljön ki, konzultálok egy orvossal, hogy mi az amin változtatnom kell, hogy visszaálljon, és ne ő igya meg annak a levét, hogy lusta voltam erre, vagy nem mentem el, mert féltem az eredménytől, féltem a vizsgálattól. Ha egy órányi rosszulléttel kell azért fizetnem, hogy megvédjem attól, hogy óriásbébi legyen és már handicap-el induljon az életben egy esetleges cukorbetegség miatt, akkor igenis megteszem. Mert kutya kötelességem.

Téged is arra buzdítalak, hogy menj el. Tudom, talán félsz, talán túl elfoglalt vagy, vagy nincs kedved... De ne magadért tedd meg, hanem azért a kisemberért, akit a szíved alatt hordasz, és akinek a legjobbat akarod.