"Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"

Kedves Sportos Mamik! 

Tegnap óta ez az idézet jár a fejemben és nem tudom kiverni belőle. Lehet, hogy megint a hormonok túltengése okozza, de egyszerre belém hasított a felismerés.... Ahogy növekszik a baba és ahogy egyre nagyobb a hasam, egyre jobban érzem őt egyre inkább elhiszem, hogy Anya leszek.

Amikor néhány hetesen megjelent a két csík, még olyan hihetetlen volt, hogy növekszik bennem valaki. Éltem tovább az életem, persze jobban vigyázva magamra, félig meddig tudatosan félig meddig tudattalanul.

Most viszont, hogy látom, érzem magamon a változást szó szerint belém hasított. Már nem csak magamért vagyok felelős, nem csak az számít, amit én akarok... sőt egyre inkább az számít, hogy mit akar a kisember.

És ezen a ponton meghasonlottam. Mi lesz a munkámmal, amit annyira szeretek? Ami meghatároz, ami visz előre, és ami mindig is az életem legfontosabb tényezői közé tartozott, legyen az a hostess munka, a rendezvényszervezősség, vagy most az edzősködés.  Amit, ha nem 110%-al végzek, akkor rosszul érzem magam. Mert én már csak ilyen vagyok. A Szűz tulajdonságai közül ezt az egyet viselem magamon... A munkámban 110%-ot akarok nyújtani. Mert ha csinálok valamit, akkor azt vagy tökéletesen, vagy sehogy... Igen, a végletek embere vagyok ilyen szempontból és talán egy kicsit önző is.

... És akkor közbelép egy immáron 27 cm-es kisember, aki igenis kiköveteli magának a figyelmet, a nyugalmat, azt, hogy érezze magát biztonságban, mert érti Ő, hogy nekem is vannak igényeim, de hamár egyszer itt van velem, akkor vegyem figyelembe az ő igényeit is.

Milyen jó, hogy van ez a 9 hónap.... és milyen jó, hogy vannak olyan emberek, akik átélték már ugyanezt, mint én és tudnak tanácsot adni. Mert nem kell teljesen feladni magam, hiszen nem is tudnám, csak más megvilágításba kell tenni a fejemben a dolgokat.

Tegnap és kedden is például fogatkoztam a lányok előtt, hogy bocsi, hogy ma kicsit visszafogtam magam, de úgy éreztem, hogy ma így kell tennem, és azt mondták, hogy " Igenis fogd vissza magad, mert inkább tartsd az órát 50-60 %-os energiával, de tartsd meg az órát, mint most 110%-on és egy vagy két hét múlva ne tarts több órát, mert teljesen eltilt az orvos. Szükségünk van rád!" Ha pedig szükség van rám, hát szükség van rám! <3

A prioritások eltolódnak, ez persze nem azt jelenti, hogy linkóci leszek, és elhanyagolom az óráim. Egy fokozattal visszakapcsolok, tudod, mint amikor előzni készülsz az autóval, egy vagy két fokozatot visszaveszel, erőt gyűjtesz, hogy aztán egy kis idő múlva,rálépve a gázra 120%-os tempóban hasíthass tovább.

Egy más pozíció lesz a főállásom, itt 9 hónap a próbaidő, és a próbaidő alatt és után is nagy felelősség hárul rám és a gyerekre is, hiszen "...Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél..." 

"...Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

- Kapcsolatokat teremteni?

- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra... 
....- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá- felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... " 
                                                                                Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg